Az önbizalom megszerzése

Az önismeret egy hosszú és következetes küzdelemmel járó belső folyamat eredménye. Meg kell tanulni kapcsolatba lépni önmagunkkal! Merni kell szembenézni tulajdonságainkkal, cselekedeteinkkel! Ez rendszeres belső párbeszédet igényel.

Őszinte voltál? Hű voltál önmagadhoz? Tényleg ezt akartad mondani, csinálni, vagy már megint gyáva voltál, tele megfelelési kényszerrel? Konfliktuskerülő voltál, vagy egyenes? Azt tetted, amire testeddel, lelkeddel, szellemeddel vágytál, vagy megint csak sodródtál?

A legtöbb, amit tehetünk: a törekvés maga. Persze, rengeteg hibát követünk el, de ez nagyszerű, hiszen ezek jellemzik pillanatnyi fejlõdési állomásunkat, ráadásul ezekből tanulhatunk. Ne cipeljük magunkkal hosszan az önvádaskodást, a megbánás és felismerés után bocsássunk meg magunknak, különben a saját energiáinkat faljuk föl, amiket sokkal jobb dolgokra is használhatunk! Mindenesetre fontos elszámolni magunkkal!

Nagyon izgalmas korban élünk, ahol előtérbe került az önismeret. Szüleink, nagyszüleink megadott séma szerint éltek, a társadalom keskeny mezsgyébe szorította az elvárásokat, milyennek kell, illik lennie egy rendes férfinak, nőnek, férjnek, feleségnek, s milyen legyen az ő viszonyuk.

Igen leegyszerűsített kapcsolatminta volt ez. Bizonyos szempontból ez nagyon kényelmes is volt, nem kellett filózni azon, hogy „ki is vagyok én valójában?”, hiszen meg volt adva, beléjük volt nevelve, hogy ilyennek kell lenni. Aki nem ezt követte, az deviáns volt, kívülálló, aki az egész társadalmi renddel szemben állt.

Mára ezek a férfi-, nő- és kapcsolatmodellek lejártak, széthullóban vannak. Ez a kor elhozta nekünk azokat a tudásokat, melyek segítenek felismerni nekünk, hogy kik is vagyunk valójában. Még nem is olyan régen, 150 éve ez csak a papoknak, és a legmagasabb szellemi szinten élőknek adatott meg.

Egyre inkább terjed a holisztikus gondolkodás, miszerint az „ép testben ép lélek” oda-vissza igaz: ép lélek ad ép testet. Vagyis a betegségeink - nagy többségében - lelkünk üzenetei. Az alvó ember nem érti, mért pont neki lett daganata, mandulagyulladása, mért aktiválta a családi hajlamként hozott övsömört vagy cukorbajt? A felébredt ember ilyenkor önvizsgálatot tart: min kell változtatnom?

Az önismeret elmélyítésére, az önbizalom megszerzésére, önmagunk alapos megismerésére millió nagyszerû módszer van (pszichodráma, jóga, meditáció, stb …), és ha valaki nyitott és éber, úgyis megtalálja, sõt, bevonzza a neki megfelelõt. A lényeg megint csak a törekvés, a keresés.

Dolgozz azon, hogy meglásd saját értékeidet, hiszen minden emberben rengeteg érték van. Szeresd, tiszteld magad ezért! Töltõdj azzal, ami erõt ad! Merd kényeztetni magad! Szakítsd ki magadnak azt az idõt, amikor magaddal vagy! Légy önző, hogy aztán adhass! Légy bátor, hogy ne akarjál megfelelni, mert valójában csak egyfajta hűség létezik: az önmagadhoz való hűség, hiszen minden más hûség csak ebből fakadhat! Merd élvezni az életedet, mert aki görcsös és keserű, az se önmagának, se másnak nem tud adni! Olvass, barátkozz, villanyozd föl a szexuális életedet! Bocsáss meg magadnak a tévedéseidért, de számolj is el magaddal, leszűrve a tapasztalatokat!

Tarts önvizsgálatot, tanulj meg egyedül lenni, elmélyülni, elhallgatni! Merd meglátni a vágyaidat, és elindulni a megvalósítás útján, ami nyilván majd rengeteg próbatétel elé fog állítani! Ne akarj megfelelni, hidd el, így is nagyszerû vagy! És legfõképpen: légy õszinte! Tudom, ez is nagy éberséget igényel, hiszen érezni kell, meddig tart a tapintatosság. Hiszen a tapintatosság bizonyos helyzetekben arról is szól, hogy félsz attól, a másik nem tudja feldolgozni az igazságot! Dehát õ is ettõl fejlõdik! Buddha is megmondta: küzdelem és szenvedés nélkül nincs fejlõdés!

Bízz magadban! Kívánok önbizalmat, és sok-sok erõt, bátorságot, éberséget, hogy tudd élvezni azt, aki vagy!

Belbecs