Életelixír

Három amerikai tudós, köztük két nõ, valóra váltotta az emberiség legõsibb vágyát: felfedezte az életelixírt. Pontosabban azt a molekulát találta meg, amely kulcsszerepet játszik az öregedésben és a rákbetegségben. Meg is kapták érte az orvosi-élettani Nobel-díjat. Gyanítom, hogy az igazán érdekes történet számunkra csak most kezdõdik.

A hagyományos gyógyászattól a plasztikai sebészetig valószínûleg rengeteg iparág kezd õrült versenybe azért, hogy ennek a csodálatos felfedezésnek a hasznát lefölözze, minél nagyobb üzletet csináljon belõle. Nõk és férfiak milliói már ma is vagyonokat költenek arra, hogy bizonytalan eredetû zsírokkal kényeztessék a bõrüket, hogy amennyire csak lehetséges, megfeleljenek az éppen aktuális fiatalság- és szépségideálnak. A termékek tényleges hatását soha senki nem ismerte meg.

A nõi magazinok sikeresen tartják ébren az örök nõi szépség mítoszát a kozmetikai cégek és a plasztikai sebészek legnagyobb örömére. Újabb és újabb vágyakat ébresztenek, s ha egyszer sikerült a szépség és a fiatalság bûvkörébe vonzani a nõket, márpedig ez mindig sikerül, akkor már könnyû rájuk erõltetni a kötelezõ elvárásokat. A szépségindexek, szépségikonok, fittnesz-rítusok, fogyasztói sztriptízek képei össztûzként zúdulnak az olvasóra, aki elõbb-utóbb behódol a tömegesen elõállított szépségideálnak. Mindenki sovány és fiatal akar lenni. A gazdasági és pénzügyi válság ellenére a kozmetikai cégeknek nem kell attól tartaniuk, hogy csõdbe mennek.

Vajon mi történne a gazdasággal, ha a nõi piac beomlana? Ha megszûnne a testsúlykultusz és az öregedéstõl való félelem? Ha nem minden nõ ugyanazt az egy kérdést tenné fel, amit a magazinok szerint fel kell tenniük: "Szépek vagyunk, mi nõk, vagy sem?"

Akik arra tippelnek, hogy összeomlana, tévednek. Az egyik fontos változás éppen az, hogy a tömegmédia régóta nem csak a nõkben tartja ébren a vágyakozást a fiatal külsõ, a sima bõr, a vonzó tekintet és a dús hajkorona iránt, hanem régen a fegyelmezõ eszközök uralma alá hajtotta a férfiakat is a testépítés, a fogyasztás, a ránctalanítás és a plasztikai sebészet különbözõ formájában. A vonzó férfi fiatal, kisportolt, erõs, arcán legfeljebb egy markáns nevetõránc és tökéletesre igazított borosta.

Valóban ennyire elszürkült az olvasói képzelet? Mindenki a tömegesen elõállított fiatalságideálnak akar behódolni? Várjuk az új csodaszert, amitõl eltûnik a ránc, a folt, a háj? Új vallás korszaka jött el?

Talán igen. Amikor a három amerikai tudós felfedezte a sejtek öregedéséért felelõs enzimet, valóban új korszakot nyitott az orvostudomány, a rákkutatás és a gerontológia történetében, és vélhetõen a szépségipar és a plasztikai sebészet forradalmi átalakulásához is hozzájárult. Nem lennék meglepve, ha ezután a kozmetikai- és reklámipar megújuló erõvel indítana hadjáratot a fiatalság és a szépség kultusza nevében a sajtó hatékony közremûködésével. Csak be kell venni egy szépségkapszulát, amely megállítja az öregedést, és kész. Mert hiába roppant össze a nõiesség misztikuma és csengett le a hetvenes évek elején a szexuális forradalom Európa-szerte, ha megmaradt a nõi és a férfi test, amelyekre mindig új, modernizált szépségmítoszokat lehet ráaggatni, mindig az adott kor szépségmítoszát. Tudományból üzletet csinálni sokak számára meseszerû meggazdagodást jelent. Csak el kell érniük, hogy egy unalomig uniformizált világban éljünk, ahol Budapesttõl New York-ig ugyanazon szépségeszmények képeinek fürdõjében merítkezünk meg. Aki hagyja magát bolondítani, könnyen oda kerülhet. Mert megérdemli.

Érdekességek